A csillagszemű juhász
Zenés bábelőadás Benedek Elek gyűjteményéből
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, az Óperenciás-tengeren innét, volt egyszer egykirály. Szörnyű hatalmas volt ez a király, féltek a népek tőle, ha messziről látták, reszkettektőle, mint a nyárfalevél. Ha ez a király egyet tüsszentett, kengyelfutók s lovas legények vittékhírét az egész országban, s aki nem mondta: “Adj’ isten egészségére!”, halál fia volt. Nem isakadt az egész országban, csak egy ember, ki nem mondta, hogy adj’ isten egészségére. Ez a csillagszemű juhász volt. Nosza, megfogták a király emberei a csillagszemű juhászt, vitték akirály színe elé, s jelentették:
– Ihol, felséges királyom, ez a csillagszemű juhász nem akarja mondani, hogy adj’ istenegészségére.
Hej, szörnyű haragra lobbant a király!
– Mit, te nem mondod, hogy adj’ isten egészségemre?!
– Dehogy nem mondom, felséges királyom, bizony mondom, hogy: adj’ isten egészségemre.
– Nem az egészségemre, hanem az egészségére.
– Hiszen mondtam, felséges királyom, egészségemre.
Megrántja az udvarmester a juhászsubáját, súgja neki:
– Te szamár, mondjad, hogy adj’ isten egészségére.
– De már azt nem mondom – mondotta a juhász -, amíg a király őfelsége a lányát nekem nemadja.
Ott volt a királykisasszony a szobában, megtetszett neki a csillagszemű juhász, jószívvela felesége is lett volna, de nem mert szólni.
Hanem a királynak sem kellett egyéb, csak ezthallja, mindjárt bekiáltotta a katonáit:
– Vigyétek ezt a legényt, s vessétek a fehér medve tömlöcébe!…
- No most, csillagszemű juhász, vége az életednek!
De halljatok csudát, mikor a medve meglátta a juhász csillagszemét, egyszeriben megjuhászodott, lefeküdt a földre, meg semmozdult. A csillagszemű juhász pedig egész éjjel dúdolt, fütyölt, s mikor reggel eljött azudvarmester, szeme-szája tátva maradt, azt hitte, hogy csontját sem találja a juhásznak, s hát,ím, ott állott előtte elevenen, kutyabaja sem volt.
Fölvezetik a juhászt a királyhoz, s jelentik:
- Felséges királyom, él a juhász.
- Jól van, jól - mondja a király -, de azért megijedtél, úgy-e? Hát most mondod-e, hogy adj'isten egészségére?
Felelte a juhász:
- Nem, amíg a leányát nekem nem adja, ha tíz halálba megyek is.
- No, hát vessétek tíz halálba! - rikkantott a király.
Vitték a legényt a tömlöcbe, amelyikbe tíz óriás sündisznó volt elzárva. De bezzeg ezek nem szelídültek meg a szemétől, mert egyszerren tíz sündisznónak nem nézhetett a szemébe. No, hanem volt a csillagszemű juhásznak egyszépen szóló furulyája, azt a subája alól eléhúzta, elkezdett furulyázni, kezdette andalgósan,folytatta szaporázva, S hát, uramteremtőm, táncra kerekednek a sündisznók, járták elébblassan, azután sebesebben, addig járták, míg el nem dűltek, s azután lefeküdtek s aludtak, minta bunda. Megy le reggel az udvarmester, összecsapja a kezét:
- Hát te élsz? - kérdi a csillagszemű juhásztól.
- Nem is halok meg - mondja a juhász -, míg a király leánya a feleségem nem lesz.
Fölvezetik a király színe elé.
- No, te legény - mondja a király -, most már tíz halál torkában voltál, még most sem mondod,hogy adj' isten egészségére?
- Nem én, felséges királyom, ha még száz halálba visznek is, míg a leányát nekem nem adja.
- Hát akkor vigyétek száz halálba! - ordított a király nagy haraggal, s vitték a csillagszeműjuhászt le abba a tömlöcbe, amelynek a közepén volt egy kút, annak a belseje ki volt rakvaszáz kaszával, a fenekén pedig égett egy mécses. Akit abba beledobtak, az onnét élve ki nemkerült soha. "Hej, szegény fejem - gondolta magában a juhász -, ennek már fele sem tréfa!" Szól a katonáknak, hogy menjenek egy kicsit ki a tömlöcből addig, míg gondolkozik, hogymondja-e, adj' isten egészségére. Kimennek a katonák, s a juhász nagy hirtelen a fokosát beleszúrja a kút köblébe, a fokosra ráakasztja a tarisznyáját, aztán rá a subáját, a suba nyakáraaz árvalányhajas kalapját, s azzal szépen meghúzódik a tömlöc sarkában. Bejönnek a katonáks kérdik:
- No, meggondoltad-e?
- Meggondoltam - mondja a juhász -, de mégsem mondom, hogy adj' isten egészségére.
- No bizony, ha nem mondod, belé is taszítunk a kútba.
A katonák azt hitték, hogy a juhászmár ott áll a kút mellett, a subáját, a fokosát, a mindenét beletaszították a kútba, s mikorlátták, hogy a kút fenekén a mécses kialudt, szentül azt hitték, hogy meghalt a juhász.
Jön le reggel az udvarmester, hadd lássa ő is, igazán elpusztult-e a csillagszemű juhász. Háthalljatok ide, ott ült a kút mellett, furulyázott. Felviszik a király elé, s mondja neki a király:
- No, te legény, mostan száz halálban voltál, mondod-e, hogy adj' isten egészségére?
- Nem én, felséges királyom, míg a leányát nekem nem adja.
- Abból nem lesz semmi - mondta a király, pedig nem tudom, mit adott volna azért, ha ajuhász azt mondja egyszer, hogy adj' isten egészségére! "Hiszen - gondolta a király -, majdkevesebbel is megelégszel te."
Befogatott a bársonyos hintajába, maga mellé ültette acsillagszemű juhászt, s úgy hajtatott az ezüsterdőbe. Mondta neki:
- Látod-e ezt az ezüsterdőt, te juhász? Neked adom, ha azt mondod, hogy adj' istenegészségére. Tetszett a juhásznak az erdő, de most is azt mondta:
- Addig nem, felséges királyom, míg a leányát nekem nem adja.
Aztán az erdőből kihajtatott a király, s messziről ragyogott feléjük az aranyvár.
- Látod-e azt az aranyvárat, juhász? Neked adom, ha azt mondod, adj' isten egészségére.
- Nem mondom, felséges királyom, míg nekem nem adja a leányát. Mentek tovább, s értek a gyémánttóhoz.
- No, te juhász, - mondta a király -, neked adom az ezüsterdőt, az arany várat s agyémánttavat, csak egyszer mondjad, adj' isten egészségére.
- Nem mondom én, felséges királyom, míg a leányát nekem nem adja.
- Hát jól van, te betyár, neked adom a leányomat, de aztán mondjad is, hogy adj' istenegészségére!
Na, hazamennek, s a király mindjárt kihirdetteti az egész országban, hogyférjhez adja a leányát a csillagszemű juhászhoz, jöjjön, aki jöhet a vendégségbe, lesz étel-italelegendő, különösen, ha hoznak magukkal. Hiszen lett lakodalom, hét országra szóló. Ott ült acsillagszemű juhász a király mellett, ettek-ittak, vígan voltak. Egyszer aztán hozzák a jótormás húst, nagyot prüsszent erre a király, s hadarja egymás után a csillagszemű juhász:
- Adj' isten egészségére, adj' isten egészségére, adj' isten egészségére! - Mondta valamiszázszor.
- Jaj, jaj, ne mondd tovább, inkább neked adom az egész országomat.
Ott egyszeriben meg iskoronázták a juhászt, ő lett a király, de bezzeg jó sorsa lett ezután a népnek. Szerették is ezt akirályt. Ha prüsszentett, egy szívvel, lélekkel kiáltotta mindenki: "Adj' isten egészségére!"Aki nem hiszi, járjon a végire, s ezt a mesét adj' isten egészségére!
Rendezte: Fehér Richard
Dramaturg: Papp Orsolya
Dalok, zene: Szergej Prokofjev
Díszlet, bábok: Tóth Zsuzsanna és Kakuszi Zoltán
További előadásaink
Telefon
Email
Budapesten